Új remény

A magyar válogatott 2000 óta nem ért el kiemelkedő eredményeket. Világversenyre nem jutott ki, selejtezőcsoportjaiban rendre a negyedik helyen, vagy annál lejjebb végzett. Az előtte levő csapatok túl nehezek, az utána következők túl könnyűek voltak, a hasonló játékerőt képviselő válogatottak pedig általában megelőzték a miénket.

Huszti kapura lő (fotó: d_runk)

Pedig eleinte nem úgy tűnt, hogy ilyen eredménytelen évtized elé néz a magyar labdarúgás. 2003-ban Gellei Imrének kis híján sikerült elcsípni a pótselejtezőt érő második helyet, de az utolsó előtti, lettek elleni mérkőzést elrontotta a csapat, a lengyelek elleni ki-ki találkozón pedig ismét alulmaradtunk, így végül a kis balti állam lett a befutó. A 2006-os világbajnokság selejtezőin nehéz csoportba kerültünk, a bolgárokkal versenyeztünk hosszú ideig, de sajnos maradtunk a negyedik helyen. Két évvel később még rosszabb sorozatot produkált a magyar válogatott, a máltai vereséggel nagyarányú fiatalítás kezdődött meg, aminek rövid távon az eredmények látták kárát, így még a moldávok is elénk kerültek kisinyovi meglepetés-győzelmüknek (0-3) köszönhetően.

2008-ban új fejezet kezdődött, az akkori MLSZ-vezetés a holland Erwin Koemant választotta szakvezetőnek, akivel a kezdetekben még biztató eredményeket, és még biztatóbb játékot mutatott be a csapat. Sajnos aztán az első, alánk rangsorolt csapatok elleni győzelmek után az erősebb ellenfelek könnyedén hozták a pontjaikat, így ismét csak a már megszokott negyedik hely jutott a mieinknek. 2010 nyarán a megújult MLSZ-vezérkar Egervári Sándort bízta meg a kapitányi teendők ellátásával.

Gera a WBA mezében (fotó: Mike Buckland)

Bravúrgyőzelmek itt-ott
Hosszú idő után, 2004-ben végre megtört a jég, idegenben sikerült legyőni az Európa-bajnokságra készülő német válogatottat, majd a rákövetkező mérkőzésen Glasgow-ban a skótokat is kiütöttük. Sajnos ezeket a barátságos találkozókon elért remek eredményeket tétmeccsen már nem sikerült megismételni. A következő nagy durranásra három évet kellett várni, ekkor a Várhidi-csapat a világbajnoki címvédő Olaszországot küldte haza 3-1-el a Puskás Ferenc Stadionból, a következő év tavaszán Koeman-nal pedig a korábbi Európa-bajnok görögöket sikerült legyőzni, így legalább már egy-egy nagy skalpot szerzett a válogatott. 2009 őszén, 14 év után végre tétmérkőzésen is összejött a győzelem a biztos csoportelső dánok ellen. Részsikerek tehát már elő-előfordulnak, ezek rendszeresítésében lehet a jövő záloga.

A PSV üdvöskéje, Dzsudzsák (fotó: De Gibbon)

A játékosok
Pedig ebben az időszakban újra európai szinten is jó játékosok is erősítették csapatunkat. Eleinte Gera Zoltán szinte kiemelkedett a 11 játékos közül, nélküle csak félkaró óriásnak tűnt a magyar válogatott. Később felnőtt mellé a szorgalmas, megalkuvást nem ismerő Huszti Szabolcs, majd az üstökösként berobbanó, a PSV Eindhovenben pillanatok alatt karriert befutó Dzsudzsák Balázs is. Így a dortmundi Hajnal Tamással, illetve az Anderlecht védőjével, Juhász Rolanddal kiegészülve már egy lendületesebb, fejlődőképes gárda körvonalazódott, és körvonalazódik napjainkban is. Bár néhány poszton még kérdéses, ki jöhet számításba, reméljük, hogy a jól szereplő idegenlégiósok további magyarokat csábítanak külföldre, és a most már kint edződő, utánpótláskorú fiatalok is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Mindenesetre a 2009-ben, az egyiptomi U20-as világbajnokságon elért bronzérem jó ajánlólevél a jövőre nézve.

A történelmi, 8-1-es vereség Amszterdamban új fejezetet nyitott a magyar futball történelmében. Bár a fejlődés jelei ekkor már nyilvánvalóak voltak, a válogatott eredményességének ugrásszerű javulása 2014 után indult meg.

Az előző év végén Egervári Sándor szövetségi kapitány annak rendje és módja szerint lemondott, utódját pedig elsősorban külföldön kereste az MLSZ. Ezért is várta némileg váratlanul a hazai futballtársadalmat, amikor a december 19-ei sajtótájékoztatón Pintér Attilát mutatta be, mint a nemzeti csapat új kapitányát.

A hússzoros magyar válogatott védő a Ferencvárossal és a Győri ETO-val bajnokságot, az FC Sopronnal Magyar Kupát nyert, illetve a győri időszakában négy éven belül háromszor vitte a dobogóig a csapatát.

Az MLSZ vezetősége szerint Pintér egy átfogó reformtervet tett le az asztalra, amely magában foglalta az itthon pallérozódó válogatott kerettagok mérkőzéseken kívüli, rendszeres összetartását, edzőtáborozását is. Az első ilyenre mindjárt január elején sor is került.

Bemutatkozó mérkőzésére sikerei helyszínén, Győrben került sor, ahol a magyar válogatott 2-1-es vereséget szenvedett jövőbeli selejtezős ellenfelétől, Finnországtól. Bár az elején sikerült megszereznie a vezetést a mieinknek, a remekül futballozó vendégcsapat végül fordítani tudott.