hun - autMagyarország - Ausztria

A magyar játékosoknak ezen a mérkőzésen „két ellenfele” volt: az osztrákokon kívül a rossz formájukból eredő önbizalomhiányukkal is meg kellett küzdeniük. Az elemi labdakezelési feladatoknál elpattant a labda görcsösen megfeszített lábukról, hiányzott játékukból a szellemes könnyedség, amivel zavarba hozhatták volna az osztrák védelmet.

További zökkenőket okozott a magyar csapat összjátékában, támadásvezetésében, hogy a sérüléséből felépült két csatár, Tichy és Albert, valamint Solymosi gyenge teljesítményt nyújtott. Körülményesek voltak, nem érezték a labdát, társaikat, és mire tájékozódtak a pályán, odalett a helyzet. Sőt, kapkodásuk – ahogy az már ilyenkor lenni szokott – időnként átragadt a többiekre is.

Az osztrák válogatott a mérkőzés nagyobbik részében mezőnyfölényben játszott, s csak a néha indokolatlannak is tűnő túlzott védekezése miatt – az összekötők és a szélsők felváltva a védelmet erősítették, s elöl többnyire csak három csatár tartózkodott – nem volt eredményes a magyar 16-oson belül. Támadásaik, egyéni próbálkozásaik legtöbbször távoli, rosszul irányított lövéseken haltak el.

Összesítve: a magyar csapat közepes játékkal, de nagy lelkesedéssel és a csatárainak két ragyogó egyéni teljesítményével érdemelte ki a győzelmet.

NépsportGyőzelem – nem könnyű ellenfél ellen (1962. október 29.)